|
A Dévérkeszeg
(forrás villantomagazin.com)
Dévérkeszeg
A küsz, a bodorka és a
vörösszárnyú keszeg elsősorban
mint csalihalak jelentősek. A dévérkeszeg azonban
nem csupán ízletes falatot nyújt,
hanem horgászata - tömeges előfordulása
miatt - igen szórakoztató is. Ezért
részletesebben foglalkozunk vele.
Teste lapos és igen magas. A testhossza alig több,
mint 2,5-szerese a magasságának. Színe
a hátán zöldesszürke, oldala
csillogóan ezüstös, az idősebb
példányokon sárgás
árnyalattal. Hasa fehér.
Úszói palaszürkék.
Parányi feje van. A szája - a
pontyéhoz hasonlóan harmonikaszerűen előre
nyújtható, félig alsó
állású. Ívása
májusra, június első felére esik. Az
ívás időszakában a hímek
testén apró
nászkiütések mutatkoznak, az
ikrásokén pedig vöröses foltok.
Horogra rendszerint a 10-30 dkg-osak akadnak, de nálunk sem
ritka a kilón jóval felüli
példány. A hazánktól
északra eső országokban gyakran fognak
többkilós példányokat is. A
dévér valamennyi nagyobb vizünkben
őshonos. A folyókban, tavakban, holtágakban
egyaránt megtalálható.
Különösen kedveli a lassú
folyású, mély vizeket, a nagyobb,
mély vizű tavakat. Előszeretettel tartózkodik az
erőművek alatti kavargó vizekben. Nagy csapatokban
jár a víz mélyén, ahol
lárvák, álcák
után túrja az iszapos feneket. A nyári
hónapokban a sekélyebb part menti
részeket, a nádszéleket is felkeresi.
Ilyenkor a süllőtartásokon a víz
magasabb rétegeiben is megtalálható.
Táplálkozása, igen
változatos. Egyaránt fogyaszt
növényi és állati eredetű
táplálékot. Planktont,
alsóbbrendű rákféléket,
különböző álcákat,
lárvákat.
A dévérkeszeg
horgászata:
Horgászata kora tavasztól késő őszig
egyaránt eredményes. A legjobb fogási
időszak július elejétől szeptember
végéig tart. Ebben az időszakban kellően
előkészített, jól etetett helyen,
finom szerszámmal egész nap - még a
déli órákban is - kapás
kapást érhet. Érzékeny,
jól beállított
úszóval az etetéssel
odacsábított csapat szinte valamennyi
tagját kifoghatjuk, sőt folyamatos etetéssel
újabb és újabb csapatokat
csábíthatunk nagyobb
távolságról a
horgászhelyre. Az eredményes
dévérezésnek két
előfeltétele van: a minél finomabb,
érzékenyebb szerszám és a
jól előkészített, etetett hely.
Ami a felszerelést illeti, a fenekező- és az
úszósfelszerelés elvileg
egyaránt alkalmas
dévérezésre. Figyelemmel azonban a
dévér óvatos, finom
kapására, a fenekező módszert csak
azoknak a tapasztalt, kitűnő reflexű horgászoknak lehet
ajánlani, akik nem rendelkeznek csónakkal,
és így kénytelenek a
partról, sokszor 25-30 méterről
dévérezni. Ilyen
távolságról sikeres
bevágás csakis egészen
vékony zsinórral, egyetlen,
állandóan kézben tartott bottal
lehetséges. Annál eredményesebb a
dévérezés
csónakból, osztott súlyú
felszereléssel. Csónakunkat - lassú
folyású vízen - 5-8
méterrel a horgászhely fölött
horgonyozzuk le. Állóvízen
álljunk háttal a szélnek.
Így az úszót sem a
vízfolyás, sem a szél nem
mozdítja ki helyéből.
Az úszós
dévérezőszerszám legyen a lehető
legérzékenyebb. A bot vékony,
hajlékony. Tavasszal, mikor a dévér a
sekélyebb vizeket keresi fel, a 2,70-3 méteres
bambusznád bot is megfelel. Más időszakban,
amikor a meder 4-6 méteres
mélységeiben tartózkodik halunk,
jó, ha a bot hossza meghaladja a 3 métert.
Legjobbak ilyenkor a 4 méternél hosszabb,
teleszkópos üvegcső botok. A mély
vízben annál nehezebb a szerszám
kezelése, minél rövidebb a bot
és vastagabb a zsinór.
Ha a dévérek átlagsúlya
csak 15-30 dkg, ne használjunk 0,20-asnál
vastagabb zsineget. Ehhez nemcsak a peremfutó, de
bármilyen kisméretű
tárolóorsó is megfelel.
Úszónk legyen minél kisebb,
törzse minél karcsúbb,
antennája minél vékonyabb.
Súlynak csupán néhány (4--6
darab, 2,5-3,5 milliméteres hasított
sörétet vagy hosszúkás
ólomdarabkát erősítsünk a
zsinórra. A horog se legyen 10-14-esnél nagyobb.
Ezt a szereléket közepes
dévérezőfelszerelésnek
nevezzük. Ha a víz mélysége
meghaladja a bot hosszát, jobb a
csúszó úszó, pamuttekercs
ütközővel ellátva.
Ha a dévérek átlagsúlya
csak 10-15 dkg, tovább kell finomítanunk a
felszerelést. Válasszunk 0,12-0,15-ös
zsinórt, 12-16-os horgot, még könnyebb,
karcsúbb úszót és ennek
megfelelően kevesebb sörétszemet. Ezzel a finom
dévérezőfelszereléssel
könnyen megfoghatjuk a nagyobb bodorkőt és a
vörösszárnyú keszeget is. Mivel
az utóbbira sekélyebb vízben
horgászunk, nincs szükség 3
méternél hosszabb botra.
Előfordul az ellenkező eset is, amikor nagy dévér
keszegek mellett pontykapásra is
számíthatunk. Ilyenkor
térjünk át a vastagabb,
0,20-0,25-ös zsinórra, a 8-10-es horogra
és az ezeknek megfelelő, kissé nagyobb
úszóra valamint a több
ólomsörétre. Igaz, hogy ezzel a
szerszámmal az apróbb
dévért nem igen tudjuk megfogni, csak a 20-30
dkg-on felülieket, ugyanakkor azonban sikerrel
birkózhatunk meg egy-egy méretes ponttyal is,
legfeljebb tovább tart a fárasztás. Ez
az erős dévérezőfelszerelés valamennyi
nagyobb békés hal
horgászatára (paduc, jász-keszeg,
compó stb.) alkalmas úszós
szerszám. Csupán a csalétket kell
helyesen megválasztani.
Bár az osztott súlyú
felszerelés többnyire jól
beválik a dévér
horgászatában, mély és
kissé hullámzó vízen
még ezt is felülmúlja a
feltolós szerszám. Ezt használva a
kapást nem az úszó víz
alá süllyedése jelzi, hanem
ellenkezőleg: az úszó
antennájának hirtelen kiemelkedése a
víz fölé.
Az etetés is nagyban előmozdítja a
dévérezés sikerét. |
|
|
|
|
|