Hol
keressük:
Az amur kínából származik,
elsősorban az elszaporodott
vízinövényzet
irtására történt a
célirányos telepítése
magyarország vizeibe 1970-es években.
Azóta megtalálta
életfeltételeit és
rendkívül jól érzi
magát, amit a kifogott példányok
mennyisége és mérete is mutat. mivel
zömmel növényi
táplálékot fogyaszt a
növényzet sűrűjében kell hogy
keressük. Folyóvizekben az aljzatra tapadt
élőbevonatot legeli, a lassú
folyású részeken,
öblökben, kőgátak
mögött. Állóvizeken a
nád fiatal hajtásait, és a
hínárt, algákat, moszatot eszi,
így itt kell keresni. Látott hallá
csak akkor válik amikor a nádasban a
vízre hajló nád levelét
eszi, ilyenkor azt látjuk, hogy a nád
szára megdől, majd a vírebukik, és
eltűnik. Ez elsö jele, hogy amurok vannak a
horgászhelyen. Az évszaknak megfelelően, hidegebb
vízben a mélyebb, felmelegedő és meleg
vízben a sekélyebb részeket keresi
fel. Gyakran előfordul, hogy meleg nyári napokon, nagyobb
vizeken egészen a felszín
közelében sütkérezik
caspatostól.
Kapási
idők:
Szinte egész évben fogható,
télen azonban kevés tápanyagot vesz
magához. A nap bármely szakában
fogható, ez horgászmódszertől
függ, nyári melegben a víz minden
rétegében előfordulhat, de főleg a
nádasokban úszkál. Éjjel
kihúzódik gyakran a part
közelében, ilyenkor kevéssé
óvatos, könnyebb lépre csalni. A
rekordlistákat böngészve kitűnik, hogy a
legtöbb példányt a nyári
hónapokban és nappal ejtik el. Főleg a
Ráckevei Dunán egy időben előszeretettel
horgásztak éjszaka amurra, a vízpartot
sárga fénnyel
világították meg, mivel ez hat a
legkevésbé riasztólag az amurra, ki
lehet próbálni eredményes lehet, ott
ahol engedélyezik az éjszakai
horgászatot.
Horgászmódszerek:
A pontyozásnál említett
horgászmódszerek megfelelnek itt is, annyi
változtatással, hogy úszós
horgászatban az osztott súlyú
szerelék a legmegfelelőbb, mivel az óvatos hal
így érez a legkisebb
ellenállást a csali
felvételénél. A fenekező
horgászatnál inkább a
csúszóolmos módszert
részesítsük előnyben, és a
horogelőkére fűzzünk fel egy hungarocell vagy
parafadugó darabot, ami a fenék feletti
lebegtetést hivatott szolgálni.
Van egy átmenet a fenekezés és az
úszós horgászmódszer
között, amikor a csali a
vízvelszínen van de az ólom a
vízfenéken van. Főleg ezt a módszert
nem túl méy tavakon alkalmazhatjuk sikerrel
akkor, mikor az amurok a felszín
közelében tartózkodva csipegetik a
vízfelszínen úszó
növényeket. A szerelékhez
szükséges egy 40-80 g-os ólom
és egy parafadugó, ami a
vízfelszínen tartja a horgot amire
nádlevelet, vagy egyéb
vízinövényt tűzünk. A
következő ábrán bemutatom.
Felszerelés:
A horgászbot legyen hosszú 3,5 m
körüli a dobósúlya 80-150 g,
mindenképpen parabolaakciójú botot
válasszunk, mivel az amurok kemény harcosok, a
fárasztáskor hosszú hitrelen
kirohanásokkal védekeznek. Az orsót
úgy válasszuk meg, hogy legalább 50-es
zsinórkapacitású legyen,
tehát 0,50 mm átmérőjű
zsinórból férjen fel rá 100
m. A zsinór nyílt tiszta akadálymentes
terepen lehet 30-as, ennél vékonyabbat ne nagyon
használjunk főleg olyan helyeken ahol kapitális
amurok is vannak. Akadós
vízinövényzettel sűrűn benőtt helyeken
akár 40-es zsinórt is használhatunk,
vagy a most virágzását élő
fonottzsinórok közül 0,25 mm-eset. A
horognak vastag húsúnak és bő
öblűnek kell lennie, hogy a halat biztosan tartsa.
Méretét tekintve a 2-es mérettől
egészen a 3/0-ás méretig
variálhatjuk.
Fárasztás,
kiemelés, élvetartás:
Az amur kemény, harcos hal, az utolsókig
képes küzdeni.
Fárasztásának első
fázisában egyenletes
húzásokkal válaszol, ha ilyenkor meg
tudjuk állítani könnyen
nyerhetünk a küzdelemben, mert gyakran előfordul,
hogy a hal horogra akadás után
kezesbárányként hagyja
magát vontatni, persze egy két
trükköt megpróbál, azonban ha
ilyenkor nem sikerül megszákolni, akkor
eszeveszerett vágtába kezd, ilyenkor szokott a
zsinór szakadni, rosszabb esetben a bot törni.
Ilyenkor már kétesélyessé
válik a küzdelem, csak akkor tudjuk megtartani a
halat, ha elegendő mennyiségű zsinór van az
orsón, ekkor képes egy -egy nagyobb
példány 50-60 méter zsinórt
is lehúzni egyetlen kirohanással.
Éjszakai horgászatnál a
megvilágítás is fontos lehet, ugyanis
egyes esetekben tapasztalható volt, hogy a hal a
felszínre húzáskor szinte megvadult,
ha a horgászok vakítóan
fehér fényt használtak a
horgászhely
megvilágítására,
ezért ha tehetjük szórt
fényben és lehetőleg kicsit
sárgább tónusú
megvilágítás mellet
horgásszunk. Ha elérkezett a
szákolás pillanata sohasem kapkodjunk, mindig
várjuk meg azt a pillanatot amikor a halat
tökéletesen tudjuk
irányítani, és ekkor húzzuk
a szák felé, majd egy határozott
emeléssel billentsük bele a szákba.
Előfordul, hogy a szák láttán
megugrik, előtte célszerű a féket jól
beállítani, mert könnyen
durranós szakadás lehet a
fárasztás vége.
Az amur élvetartása szákban, illetve
felkantározva történik,
érdemesebb hosszú kötélen a
mélyebb vízrétegekbe engedni,
tovább élve marad.
