A
szürke gém (Ardea cinerea) a
gólyaalakúak
(Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a
gémfélék (Ardeidae)
családjába
tartozó nagyméretű
gázlómadár.
Népies nevei: kék gém, daru
gém,
fosógém, vasgém.
Előfordulás
Eurázsia és Dél-Afrika nagy
részén
előfordul, Európa legelterjedtebb
gémféléje.
Megjelenés
A szürke gém nevéhez illően alapvetően
szürkés színezetű. Nyaka és
feje
fehéres, bóbitája, mely a szeme
mögül
indul, fekete. A bóbitával még nem
rendelkező
fiatal egyedek feje sötétszürke.
Evezőtollai
feketék, szárnyfedői
sötétszürkék. Csőre
sárga, de
költési időben
naranccsárgává
válhat. Hossza mintegy 90-98 centiméter,
szárnyfesztávolsága 175-195
centiméter
között mozog. Testtömege 1-2 kilogramm.
Életmód
A szürke gém részben vonuló
madár. Az
észak-európai – és
részben a
közép-európai –
állomány
télire Afrikába, a
Szaharától délre
eső vidékre vonul. Viszonylag későn indul,
és
korán érkezik: Magyarországon
február
és október között
figyelhetjük meg; igaz,
az állomány egy része itt
tölti a telet.
|

|
|
Alapvetően
társas madár, bár egyedül
vadászik.
Élőhelyén, mocsarak, folyók, tavak
partján
rokonaihoz hasonlóan halakkal,
kétéltűekkel,
csigákkal, hüllőkkel, kisemlősökkel,
rákokkal
táplálkozik. Vadászati
stratégiája a
gyorsaságra és a kivárásra
épül: mozdulatlanul áll a
sekélyesben,
várva az áldozatot, majd hegyes
csőrével lecsap.
Olykor úsznia is kell, ami nem okoz neki gondot.
Táplálékkeresés
közben akár 30
kilométerre is eltávolodhat
pihenőhelyétől,
és nem ritka, hogy
táplálékban gazdag
helyeken tömegesen bukkan fel. Előszeretettel
dézsmálja meg a halgazdaságokat
és kerti
tavacskákat.
Röpte közben feltartott feje, S alakban behajtott
nyaka
és hátranyújtott lába a
gémfélék jellemzője.
Repülése
lassú, nehézkes. Jellegzetes hangja az
érdes,
recsegő „kraank” kiáltás.
Fészkelőhelyén olykor csőrét
csattogtatva ad
hangot.
Szaporodás:
A szürke gém telepeken fészkel, melyek
általában ártéri erdőkben,
fák
koronájában jönnek létre, de
olykor
nádasokban vagy sziklákon. A telepeken minden
hímnek megvan a maga revírje, területe a
jövendő fészek körül, amit
hevesen
védelmez a többi hímmel szemben.
Amíg
párra nem akad, a hím hangos
kiáltásokat
hallat, tojó közeledtére pedig nyomban
pózolni kezd: nyakát kinyújtja,
csőrét az
égnek emeli. Ha a tojó közeledik, a
hím
lehajtja fejét, és csattogtatja a
csőrét.
A pár fészke alapvetően gallyakból,
nádszálakból
készül. Éventes
csak egyszer költ, és enyhébb időben
akár
már február végén
megkezdődhet
tojárakás, azonban erre rendszerint csak
márciusban kerül sor. A 55–64
milliméterszer
40–46 milliméteres tojásokat nem
egyszerre rakja le
a tojó, így a 4-5 fióka kisebb
időeltolódással kel ki.
Táplálékban
szegény években előfordul, hogy csak az idősebb
utódokat nevelik fel szüleik, a
gyengébbek pedig
elpusztulnak.
A költésben mindkét szülő
részt vesz
mintegy 24-25 napon keresztül, majd a
kirepülésig
tartó 42-55 napon át a hím
és a tojó
közösen táplálja az
utódokat a
begyükből visszaöklendezett
táplálékkal.
A szürke gém magyarországi
állománya
mintegy 2500-3500 fészkelő párra tehető,
és
stabilnak minősül. Elsősorban a Tisza-tó
és a
felső-Tisza vidékén gyakori, de majdnem minden
vizünk mellett előfordul. A Dunántúli-
és az
Északi-középhegységben a
legkisebb az
állomány sűrűsége.
Védettség
A szürke gém állománya
egész
Európában – Magyarországon
is –
stabilnak tekinthető, ezért nem került fel a SPEC
listára. Mindazonáltal Magyarországon
védett, eszmei értéke 10,000 forint.
|